Ki tudja, hol leszünk, hogy leszünk majd.
Talán sós könny mossa lelkünk, Parajd
mintájára omlik össze a szánk
padlásán a szó, egy-egy versszilánk.
Ki tudja, hogy leszünk, ha nem leszünk,
ez a test, ez a kar, minden sejtünk
elég, elporlad, kukacok falják
mit számít, hogy volt ott egy szarkaláb.
Csak a test sorsát tudjuk biztosan,
lélek, szellem - azt sem tudjuk, hol van.
Hazugságokat kell lebontani,
mely szerint nem létezik, csak testi...
Esték ájulnak bele a csendbe,
ez nem egy idilli naplemente.
Véres nap ül ki a horizontra,
egymást öljük, életek alkonya.
2025. július
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
