2010. szeptember 9. csütörtök,
Ádám napja.
Kalendárium

Hazahoznák Madridból Nyirő József székely író hamvait, aki végrendeletében meghagyta, hogy iskolavárosában, Székelyudvarhelyen vagy Erdély fővárosában, Kolozsvárott helyezzék végső nyugalomra. A terv kezdeményezője Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere, aki kifejtette: írásban fordultak kérelmükkel a madridi hatóságokhoz, és az ügyben Markó Béla miniszterelnök-helyettes, RMDSZ-elnök, illetve Szőcs Géza magyarországi kulturális államtitkár segítségét és támogatását kérte.

...

1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. 

...

A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt.

...

A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...

Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...

Azonosították azt a helyet Oroszországban, ahol Gyóni Gézát, az első világháború egyik legnagyobb katonaköltőjét eltemették.
Ady Endre egyik leghíresebb kortársának sírja egy krasznojarszki köztemetőben van.
...

Kónya István életrajza már önmagában is az a szenvedélyes és alázattal teli magyar sors, mely oly sokaknak jutott osztályrészül megannyi évszázad alatt.

Szenvedély és alázat, e két nemes művészi attitűd teszi hasonlatossá alakját és művészetét egy másik nagy magyaréhoz, aki ugyanúgy bejárta Európa boldogabb felét, Misztótfalusi Kis Miklóséhoz.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
A vers
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

A hang elakad torkomban,
mint a széllé vált kiáltás,
némaság szegélyezi a felbuzgó vágyást -
szólhatnék,
írhatnék,
mégis hallgatok:
cipelem megfáradt bánatát annak,
ki én vagyok.
Nekem nincs hangom,
te mélyzúgású harang vagy,
megkondítod magad
s én elveszek alattad
... -
bekerítem szavam,
cseppenként hullajtom az időt konokul
mely álmaim és napjaim forgácsolja
,

lankadt nyugalommal nézem
amint porrá zúzza…

Vannak órák, amik meggyötörnek,
és azonnal visszadobnak
az édes anyaföldnek;
megriadok -
mintha ásítana felém a sír nyitottan:
üres lapjait pergetem egyhangú napoknak,
nézem e meddő percet borongva,
lehunyva szemem,
két karom keresztbefonva:
fájdalmam befed,
- a csillagok mind a földre hullnak -
csak a vér száguld szívemben ájultan;
felettem szelíd árnyék leng
ha eljön az antik alkony,
mint eltévedt pilla egy régi,
kedves arcon.

Most azt hiszem,
nekem írnom nem szabad.
Nem akarhatok
félmegoldásokat,
kitalálni csalfa, tünékeny álmokat,
hisz utolérnek a válaszok - az igazak,
és apróra törik a délibábokat…
Ma úgy érzem,
nem költök többé már dalokat,
hisz benned megtaláltam a verseket,
melyeket én sohasem írtam meg... 
Az érzés szorít, hogy szinte roppant,
és keserű kín csordul belőlem,
akárha malomkő feküdne rajtam.

Talán ha te szólsz rám,
a te szavad balzsam,
meséld el,
hitesd el,
hogy valamit én is akartam
,

minek értéke van és hatalma:
lehetnek még zsarátnok soraim,
melyek a léleknek bókolnak,
vagy mint morzsolt sziklatömb
hályogos sűrűség alatt zúdulnak -
ma még viszem őket sehova,
semmilyen napjaimba:
de küldj megkeresni
és találni magamban,
vajon él-e még,
szól-e,
hiteles-e szavam..?

...Reményem csak ennyi,
de ez megcsillan a napban,
mint az a suta krétarajz,
mit negyven éve a Nagyerdőn
az aszfalton hagytam…

 

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007