Puhán fuvall tavaszt a rét,
a vadvirág, paréj szagát;
s uralja már az éjszakát
spanyol lovag s a baszk kadét.
Zihálva csörg a kasztanyét;
a lombon át madár rikolt.
Egy úr rajong: „Akárki volt,
szenyóra, önt ha nézem én,
csodás öröm!” S a két szemén
kihunyt e kép: a lány, ki holt…



Debrecen, 1993.