Örök, tört veterán éj vén ködébe hull
januári dér, s a hajnal alvadt hóba fúl.
Csönd bújik elhullott szavakba, s hangja
utánad kondul, mint egy árnyékharang.
Fel sem nézel. Olvad fagyottan, vagy
éppen valami esik odakinn. Sebesült
macskakölyök alszik a párnán a fejed
felett a jóleső melegben. Elég is ennyi.
Nem számít már más, mint a gyógyítható,
gyógyuló élet. Fény barátkozik fénnyel,
„ Ím, elmúlik a bűnnek éje, hisz Te az üdvöt
hirdeted.” Igen. Hirdettetik, bármit hiszel.
Üdvöd készen, bár jelened vak, veterán éjek
hullt ködébe bújt. Árnyékharang kondulása
szívverésed, s az eljövendő árvult krónikása
élted, s örök várakozásban pereg el a múlt.
2016-2017
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
