A nagyszobában díszített az ablak,
a porcelánon színes fény rohan,
s meglátod mását egykor volt magadnak,
tükrök ragyognak körben boldogan.

Arcodhoz ér lágy selyme most a szónak,
s elandalít az illatos fahéj.
Fiad karodban, s ringasz, mint a csónak,
a part a holnap és a tó az éj.

Mit nem szeretsz, örömmel elfelejted,
ma nem hajolgatsz másik csillagért.
Marad magadra néhány röpke perced,
örvend a lelked, csend van, s újra ért.