Egyszer, ha majd belépek egy szobába,
ahol csupán a csend marad velem,
s talán a múltam reszketeg homálya,
mit látni enged még az értelem;
s ha ott elalszom, ébredek sokára,
vakító fényben pőrén, védtelen,
s mert zaj ront rá a hallgatag szobára,
égő szemekkel, sírva kérdezem:
miért kell mindent újra kezdenem?
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
