Gyere! Látod már határt váltott
és küllők közül néz ránk a Nap,
gyere, tudom, hogy félsz megállni,
de itt vagyok, s bátorítalak.
Végtelen mezőkön égetek
sok elkoptatott tudat-kalászt,
a várost ösvényre cseréltem
lépj a nyomomba, hazatalálsz.
A szavak, melyek megvágtak rég,
mára hámló hegekké értek,
engedd, hogy nyugalom-öledben
magamhoz, újra visszatérjek.
Szatmárnémeti 2019 01 02
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
