Lassuló örvénybe süllyedő nyáridő.
Zöld szél veri a sárguló csöndet.
Árkokban meggyvér patakzik,
s a néptelen utcák halotti leplein
kutyák morogják szét a délutánt.
Mintha lakatlan szigeten járnék,
halálba ájult ez a tájék. Néha egy
autó zörög, s a szélvédők mögött
idegen arcélek metszik a tájat.
Alkonyat zihál a parkban,
s a kopott padokon mosdatlan
szavaink porladnak. Emlékjelünk
se marad, csak virtuális döbbenet.
Dördül az ég: a látomás véget ért.
2018.07.13.
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
