A hegy fölött megállt az óra,
légyraj kering a semmiben;
talán egy átok vált valóra,
amit nem sejtett senki sem.
Morzsák alatt száz hangya fárad,
az út nehéz, a csend süket;
s a férgek, mint egy partra szállt had,
kiontják cseppnyi vérüket.
A földre asszony roskad szótlan,
a férfi bambul, nincs jelen;
a csillagok közt festett hold van,
a gyermek arca színtelen.
A fűben részeg pásztor horkol,
a vándor szédül, mit sem ért:
birkák szaladnak szét az ólból;
nincsen, ki szólna Istenért.
Sziklák hasadnak, szikra lobban,
az ördög ujja gyertya láng;
halál virágzik tárt karokban
s az ég sötétlő arca ráng.
(megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
