Mára már minden csak emlék.
Régi várakozások örök-eleven
nyomain járok, épülő díszletek,
felszedett sínek, szétbombázott
állomások között kanyarog az út,
hol géprengetegek zörgő tömege
remeg, s az erdők gyökerestül
fordulnak ki a földből. Épülnek
új kulisszái e létnek, csörög-csattog
a múltnak csapódva, s bizonytalan
jövőképeket hordoz az örök jelen.
Az idő perdül, s májusi fagyokkal
zöld tél üzen, s még befűtök estelente
mikor a kihalt utcákon zökken a szél,
s az újszülött kölykök vaksin keresik még
anyjuk óvó melegét. Emlékek között
járok, karjaikba vesznek régi várakozások.
Kályhámban tűz lobog, s mécsesem ég.
2019-05-09
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
