(Ágicához)

Az emeletes érzelmek tövében
Ez a Szerelem
Lakatlan bontásra vár
Falai emlék-gerendákkal
Vannak megtámasztva
Különben maguktól leomolnának

Szobái üres vallomások
A bútorokat a szép szavakat
Szertehordták

Függönytelen ablakain
Elromlott redőnyök

Ajtói nyitva felejtett ajkak
Kertjéből az Ősz tövestől
Tépkedi ki a virágokat

A kerítés is olyan mint egy
Félig lehullott kar
Melyben elvetélt az ölelés

Tatarozni kellene
De ehhez
Egy Vers
Kevés