(Javított változat)
Fekszem a földön, fegyverem töltve,
célkeresztemben egy ember mozog.
Más nyelvet beszél, másképpen érez,
zászlója védi, az másképp lobog.
Vére pirosra festi a földet,
puskám csövéből kiszáll a halál...
Azon tűnődöm: mi lesz ha én nem,
ő lesz a gyorsabb és szíven talál?
Egymásnak estünk martalóc ésszel,
vad mámor üli meg véres agyunk!
Politikusok ugrattak össze,
észre sem vettük, hogy bábok vagyunk!
Anyánk aggódik a front két végén
kezét tördelve, mert félti fiát:
-Mikor lesz vége? -kiállt az égre-
Meddig kell halnotok kereszthalált?
| 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
