Keskeny úton jöttem, mindig ezen jártam,
de most fehér fénnyel gyúl az este.
Mintha e táj elhanyatló őszre váltan
állna, noha nyár van estelente.

Fehérlő ernyőket virágzott az ég,
és az összes felhő kéklőn szállt fel.
Arany lett a szegényeken e szentség,
fel-felgyúló nevetésekkel.

De megijesztett, hogy a lelkem már itt
múló évek alatt szapora lom -
Megújulok, mert ez kéklőn fénylik,
s múlttá lett egy órára a bánatom.

Schöner Abend

Ich ging den kleinen Weg, den oft begangenen,
und diesen Abend war er seltsam klar,
man sah ihn schon als einen herbstbefangenen,
obschon es mitten noch im Sommer war.

Die Himmelsblüte hatte weisse Dolden, die
Wolken blätterten das Blau herab,
auch arme Leute wurden golden,
was ihrem Antlitz Glück und Lächeln gab.

So auch in mir, — den immer graute
früh her, verschlimmert Jahr um Jahr
entstand ein Sein, das etwas blaute —
und eine Stunde ohne Trauer war.