| ...most rongyokban szöszölnek perceim,régi ragyogások emléke falevél,
 kifakult ünnepek csonkjain hevernek
 jókedvet bomlasztó suta emlékeim...
 
 belül sírbolt vagyok,
 nyugodt álmom kacér
 könnyek szabdalják
 torz közönnyel,
 lopott időm takar
 fájó búköpennyel...
 
 ...csak térdéig érek a mának,
 törpe létem zavart beszéde
 álmok csúcsára fel nem ér,
 bezárva csendem klastromába
 vezeklek, térdem kőkemény,
 számból suttognak a percek
 fogköves ínyem imája csupa vér...
 
 Meghalok, míg a kezed a kezemig elér...
 
 
  |