Valami végtelen űr
maradt csak utánad,
sivatagi szomj, belül tűzként éget,
tehetetlen reszketéssel
firkálok, - hiába,
gyűrt papírként dobod
félre az egészet...

... de a betű éget,
fekete parazsa izzik a papíron,
kábultan füstjétől
fátylas szempillákkal
várlak, pillanatom.



Vetés 07 08 08