Csillag zuhant a mennyekből a földre,

lidércfény-láng az esztendők fölött;

téboly borult a szférikus körökre,

ellenség jár az ércajtók mögött.

Felém kacsint, és tágra nyílt szemembe

pupillátlan pillantással mered;

"Velem jöjj" szól, "s a kozmikus terekben

úgy járunk majd, mint ősi istenek!"

Harangszó sújt az ólomfényű tájra,

most halnak el az utolsó tüzek;

ez hát a vég: feloldódunk az árban,

vagy pusztulunk, mint ostromlott sziget.

Az élet elszállt, s én kortyolok a csendből,

megízlelem az esztendők borát;

őrizz meg engem a vadászok kezétől,

adj nékem Isten, békés éjszakát!

Hajtók szavától hangos most az erdő,

árnyak lapulnak, fák kísértenek;

lélekvadászat folyik lenn a Földön,

az oltárképekről véres könny pereg.