Míg a fény beissza

át csúcsokon és vetésen-

ki hozza őt vissza

ki fejti meg egészen?

A néma éj alatt

száll e távoli gondolat,

mely tiszta, mint az értelem.

Ha zúg a dudva

s emléke oly mély,

ő, csak ő tudja,

mikor senki nem kél

s felhő száll a fellegen-

akkor néma e szerelem

és szép, mint az éj.

Verschwiegene Liebe 

Über Wipfel und Saaten
In den Glanz hinein -
Wer mag sie erraten,
Wer holte sie ein?
Gedanken sich wiegen,
Die Nacht ist verschwiegen,
Gedanken sind frei,

Errät es nur eine,
Wer an sie gedacht,
Beim Rauschen der Haine,
Wenn niemand mehr wacht,
Als die Wolken, die fliegen -
Mein Lieb ist verschwiegen
Und schön wie die Nacht.