Angol regényíró, novellista, költő. 1840. június 2-án született egy Dorset megyei kis falucskában, Higher Bockhamptonban. Apja építőmester volt, családjuk több generáció óta egy kisebb építési vállalkozást irányított. A környéken rendkívül egyszerű emberek éltek. A kis falusi közösség kemény törvényei szerint élesen elkülönültek a Hardy családhoz hasonlóan saját vállalkozással bíró mesteremberek az egyszerű munkásoktól és parasztoktól. Családjuk tipikus falusi életet élt, házuk kertjében növényeket termesztettek, állatokat tartottak. Életük menetét az évszakok váltakozása és a templomi kalendárium határozta meg. Nevelését elsősorban anyja irányította, ő plántálta fiába a költészet iránti fogékonyságot. Lower Bockhampton falusi iskolájában kezdte tanulmányait, majd a közeli Dorchester városában tanult. Tizenhat éves korában a családi hagyománynak megfelelően beállt építészinasnak. Huszonkét éves korában Londonba költözött, ahol Arthur Blomfield építész asszisztenseként dolgozott, de ekkor kezdte írni első verseit is. Hardy kihasználta a világváros hatalmas lehetőségeit, színházba, operába és kiállításokra járt, franciául tanult, de nyomon követte a természettudományok fejlődését, olvasta Darwin, Spencer és Mills munkáit. Nagy hatást tett rá a pozitivizmus eszmerendszere. 1867-ben visszatért szülei házába. Építészeti munkákat is vállalt, de későbbi felesége, Emma Lavinia Gifford ösztönzésére, egyre inkább az írásra koncentrált. Mivel költeményeit nem sikerült publikálnia, egy barátja javaslatára regényírással próbálkozott. Első regényét 1867-ben írta, de miután művét több kiadó visszautasította, megsemmisítette a kéziratot. 1872-ben végre megjelenhetett első kötete, a Desperate Remedies (Drasztikus orvosságok) című regénye. Ezután két elbeszéléskötetet jelentetett meg, 1872-ban az Under the Greenwood Tree-t (A zöldellő fa alatt), 1873-ben, A Pair of Blue Eyes-t (Kék szempár). A kötetek novelláiban Hardy a közönség elvárásainak megfelelően idealizáltan ábrázolta az iparosodástól érintetlen falusi környezetet, nosztalgiával tekintett gyermekkora egyszerű, természetes világára, és elítélte a modern civilizáció kegyetlen világát. A sikert az 1874-ben megjelent Far from the Madding Crowd (Távol a nyüzsgő tömegtől) című regénye hozta meg számára. Ez az első azon művei sorában, melyek a dél-angliai szülőföldje mintájára megalkotott Wessex megyében játszódnak. A regényben Hardy túllép az idealizált vidékábrázoláson, és bemutatja a falusi élet árnyoldalait, az elmaradottságot és a korlátoltságot. A regény mégis pozitív kicsengésű, a szerelmesek a végén természetesen egymásra találnak. Hardy elismert író lett. Feleségül vette Emma Lavinia Giffordot, akivel Dorchesterben telepedtek le. Gazdag társadalmi életet éltek, minden évben három hónapot Londonban töltöttek, de gyakran jártak külföldön is, elsősorban Franciaországban, Olaszországban és Svájcban. Következő regényének, a szintén Wessexben játszódó Hazatérésnek (1878) már sokkal tragikusabb a látásmódja, mint korábbi műveinek. A szereplők sorsát ugyan a végzet irányítja, de a tragédia hátterében mindig megbúvik a patriarchális világot bomlasztó társadalmi változás. A weydoni asszonyvásár (1886) című regényének főhőse, Henchard gabonakereskedő azért bukik el, mert a megváltozott körülmények között régi patriarchális módszereivel már nem bírja a versenyt. 1891-ben látott napvilágot Hardy talán legjelentősebb regénye, az Egy tiszta nő. Főhőse, Tess egy egyszerű, de sokra hivatott parasztlány. A tiszta szerelmet keresi, de megrontója miatt nem lehet a szeretett férfié. Elkeseredettségében megöli megrontóját, s végül akasztófán végzi. Az 1896-ban megjelent, szintén tragikus kicsengésű Lidércfény című regényében pszichológiai mélységgel ábrázolja egy, a sorscsapások miatt a vallásba menekülő nőnek két férfi közötti vergődését.

 Utolsó két regénye naturalisztikus ábrázolásmódja miatt támadások kereszttűzébe került. Hardy felhagyott a prózaírással, s visszatért a költészethez. 1898-ban megjelent Wessex Poems and Other Verses című verseskötete. Hardy verseit sokkal többre tartotta regényeinél, és az irodalomtudomány is a modern angol költészet megalapítói között tartja számon. Költészetét változatos lírai formák használata, filozófiai elmélyültség jellemezte, egyik legjelentősebb újítása volt, hogy beemelte a beszélt nyelvet a költészet világába. Melankolikus hangvételű verseiben elsősorban az ember elesettsége és kiszolgáltatottsága foglalkoztatta, ami ellen szerinte egyedül a szeretet és a szerelem nyújthat védelmet. 1904-1908 között írta meg egyik legkülönlegesebb művét, a The Dynats (Az uralkodók) című verses drámáját, melyben a napóleoni korszak átfogó ábrázolására törekedett. A mű pesszimista kicsengése szerint a világot az öntudatlan immanens akarat irányítja. Bár feleségét nagyon szerette, házasságuk boldogtalan volt, de felesége 1912-ben bekövetkezett haláláig kitartott az asszony mellett. 1914-ben a 74 éves Hardy feleségül vette majd 40 évvel fiatalabb titkárnőjét, Florence Emily Dugdale-t. 1920 és 1927 között megírta önéletrajzát, mely halála után felesége nevén jelent meg. Dorchesterben halt meg 1928. január 11-én. Hamvait a Westminster Apátságban helyezték el, szívét a szülőfalujához közeli stinfordi templom kertjébe, első felesége mellé temették.

(Forrás: http://emk.uhu.hu/szerzo.jsp?authorID=18495)