| Hosszan zuhognak le a záporokés barnára sebzik a vasat.
 Vizeken ájult levél forog
 a távolban gránátalma hasad.
 
 Küszöbök alatt az est megkövülmajd lassan kúszik fel az égig.
 Csillagok gyűlnek a fák körül,
 az utolsó fecske melle fénylik.
 
 Sápadtan zsolozsmázik az éjjel.Az utakon tömjén köd dereng
 hűs kabátot a füst kibélel,
 szobákban fehérlik a téli rend.
 
 
 |