Tárnák, amikbe belezuhanok:
a lélek vidraverme vagyok.
Szerelmeimet élve eltemettem,
s ha csókoltam - rongyukká lettem;
"szemgödreim pincemélye nektek adatott"
- szóltam, s letéptem előttük a kihúnyó Napot.
Most temetetlen fekszem a serkenő ugarban,
s a csendbe ordítom: magamra maradtam.