Görnyedő ágra hullik a permet,
pókhálók rest táncát alig látni.
Távolban a száz torony dermed
mint büszke hajóknak vitorlái.

Kóbor állat vet ágyat a sárba
sűrű bokor rejti a madarat.
Barna szántókat az alkony járja
és hűvös karjaival fényt arat.

Léptek mögött bódultan ténfereg
hosszú, kékellő árnya az éjnek.
A házból hagyma illatú meleg
árad és suttogó gyermeki ének.