Akár a vér megőrölt testeken,
akár a téli fák - mezítelen,
lélektelen, csöppenő csend-üvegben hallgatok,
akár a megriasztott állatok.
 
Utolsó az Isten kertjében -
én vagyok az a hajnal tükrében.
Lelkemben megnyílt a kárhozat,
vihar készül a csillagok alatt...