A falon békés esti árnyak,
és egy vén tükör a lány megett,
Melyben boldog pára, bolond álom –
a lányka válla remegett.

Ujja alatt ezernyi hang
forr és felbúg – bús hadak…
Szőke fürtje homlokában,
s arcába ég e pillanat.

A kertben már az est dorombol,
s minden lombot tűzzé lázít,
s hol az ablak alá rózsa fut fel,
az én leányom zongorázik.

(1988-2010)