Bartók Béla vezetéknevének jelentése


I. A bartók szó részei visszafelé haladó bontásban :


a) (bart)-ók. A -k, eléje magánhangzót ejtve : -ók, -ak, -ek végződésre példák: fiók, pityók, csimbók, burok, marok, kerék, halánték. Úgy tűnik, hogy ez a szóvégi -k hang csupán díszként, esetleg hangsúlyozásként jelent meg egykoron. A könnyebb kiejtés miatt kerül sokszor eléje magánhangzó, pl. tork, csülk, mark magánhangzó beékelésével : torok, csülök, marok. Hogy mennyire nincs igazi jelentése e -k hangnak, jól mutatja a súly - sulyk - sulyok szó : sulyok semmivel sem jelent többet mint a súly szó. E k hanggal ma is küzdünk, pl. viasz – viaszk, vakond – vakondok. Az-ok, -ak gyakran megfordul, pl. bur - burk - burok, hangátvetéssel : bárka (mert burok, mint ahogyan a hajó pedig héjat jelent, ami ugyancsak burok, burk = latin ’barc’ (bark) : bárka[1]).


b) (bar)-t. E -t hang szerepét pontosan megértjük a han-t, lan-t, cson-t szavakból. E -t végződés c-ként is szerepelhet : harc, konc, lánc, tánc[2]. Úgy tűnik, hogy ez az ősi -osz végződés maradványa, mint pl. morosz („moróz”-us) : morc, ’pilosz’ : filc, ’pikrósz’ : pokróc.


c) Maradt a bar szó, ez tehát a szógyök s a fentiek ismeretében világos, hogy már csak ennek jelentését kell megfejtenünk, hogy a teljes bartók szót megértsük.


II. A Bart (+ valami) szó nevekben :


A Czuczor-Fogarasi szótárból ez áll:


„BARTA, férfi kn. tt. Bartát. A Bartholomaeus szó rövidített alakja, máskép: Bertalan, Bartal, Bartalos, Bartók, Barton, Berta, Bertus, Berczi.


BERTALAN, férfi kn. tt. Bertalan-t. Bartholomaeus. Héber eredetű, am. harczfi. Bertalan apostol. Bertalan éje.”


E nevek csak kiejtési változatai ugyanannak a névnek, tehát vitathatatlanuk ugyanaz  a bart, bert szó áll mindegyikben, így a Bartók névben is.


De találtunk itt egy fontos támpontot : Bertalan harcfit jelent. Eszerint bert = harc. Első kérdés tehát az, hogy lehetséges-e ez a kiejtési változás?


III. A h hang változásairól általában :


A h hang nagyon változékony volt a távoli időkben, ez a mai állapotokból nagyon jól kitetszik.[3] Pl. válhatott a h hang


a) s hanggá : hápog > sápog, 


b) f hanggá : hentereg > fentereg, avagy pl. a latin szótárban a ’fordeum’ szó mellett ez áll : „régiesen hordeum”, tehát a h > f módosulás csak kései fejlemény,


c) sz, s hanggá : hörpöl > szörpöl, hervad > sorvad[4],


d) cs hanggá : horda > csorda,


e) b hanggá, s ezt alább több példával is igazolom, mert bennünket most ez a hangmódosulás érdekel.


IIII. A h > B módosulásRÓL :


Az időnkénti h > b csere jól adatolható. Néhány jellemző példa :


A ’hero’ (mint erős, hős) szó a latinban : ’baro’ = vitéz katona. Tehát har = bar, amit alátámaszt az is, hogy ’baritus’ = harci riadó. Itt a har, her kiemelkedőt, erőset jelent, s ami erős, az hars (magánhangzó beékelésével : haros), ebből h-vesztéssel : erős, s e hars szóból h > b váltással : bors.


Tehát a bors szó egész egyszerűen annyit jelent, hogy heres > erős. (Pl. Erősd régen Heresd volt.)


Német ’barsch’ = hars : nyers, kemény. Ezt jelenti a birs szó is. Aki harapott már birsalmába, biztosan tudja, hogy miért hirs = bars a neve. A hang is akkor hars, harsány, ha nyers, kemény.


Német ’Harz’ = bérc, Harz-hegység = bérchegység. Berg pedig a harg szóval egyezik, innen a Hargita neve.


Angol ’hire’ = bére, azaz bér, bérelt.


Angol ’bouse’ = húz, az angolban : csigával felhúz. (Ugyancsak a húz szóval azonos az angol ’choose’ [választ] szó is.)


Latin ’hirs’ = borz, borzas, a ’hirsutus’ (hirs-ut-us) szó pedig azonos a borostás szóval (angol ’bristle’ = borosta).


Angol ’hair’ = haj, de a har, hor ez esetben csupán annyit jelent, hogy : ami fed, burkol. Innen a har > bar : szőr, szőrzet, szakáll jelentése. Mert burkoló. A har = bar, bur azonosságból adatik pl. a barber : borbély szó. A latin ’horror’ és a magyar borzol(om), azaz borzalom szavak gyöke is azonos. (Ugyanis borz = horz.) Maga a horzsol szó is azonos a borzol szóval.


Megállapíthatjuk tehát, hogy természetes módon lehetséges a har > bar kiejtési változás. Az I./b. pontból következőleg így már semmi akadálya sem lehet annak, hogy a bart szót a hart, harc szóval összevessük.


V. A HARC szó jelentése


A harc úgy képzett szó, mint a karc, morc, porc, sarc.


A har gyöknek nagyon sok jelentési elágazása van. Bennünket itt most az érdekel, amelyik a harol, horol, hárlik, háramlik, hárít érteményhez kapcsolódik. Háramlik : felső rétege lejön. Hárít : „Valamit más testnek fölszinéről némi erővel, mintegy hersenéssel, horzsolással le v. elvon, eltakarít” (Czuczor-Fogarasi szótár). Horló h > s : sarló, horló h-vesztéssel orló, r > l módosulattal : olló.


Ilyen értelemben hart vágást, tarolást, irtást jelent, különösképpen hogy az irt és az arat szó h-vesztéssel lett a hirt, hart szóból : hart h-vesztéssel irt, magánhangzó beiktatásával s mély hangon : arat. Továbbá hart h > s : sért, ami az angolban még h-val : ’hurt’. Hart h-vesztéssel : árt.


Érdemes itt megállni egy pillanatra :


Hort, hart magánhangzó beékelésével: horot, harat. Ebből 1) h-vesztéssel : arat, 2) h > b módosulással : borot. Vagyis aki borotvál, az arat.[5] (A régi kettős mássalhangzóval : borotuol, ebből u > v módosulattal : borotvál.)


A harc, hart[6] szó tehát alapvetően irt, sért, tarol (harol > sarol > tarol), vág érteményű. Következésképpen az harcol, aki üt, vág, tarol. Ez az értemény megmaradt : „üsd, vágd, nem apád”.  Itt említhető meg a herce-hurca ikerszavunk is.


Hart érthető igeként is, mint árt, sért, de – mint már említettük – főnévként is, s ez a harc szó, képzésre nézva mint kürt, vért, avagy c-vel : korc, sarc[7].


VI. Összegzés :


Összességében tehát semmi sem zárja ki, hogy a Bertalan, Bartalomeo, Bartalos, Bartos, Bartók stb. szavakban lévő bert, bart szót azonosíthassuk a harc szóval. Az azonosítást pedig nem csak az támasztja alá, hogy Bertalan harcfit jelent, hanem közvetlenül az is, hogy a latinban ’baro’ katonát jelent, s ’baritus’ pedig harci riadót.


Barta, Bartók szó tehát harcost, harcolót jelent. A régen csupán díszítésül megjelent -k nyelvtani szerepet is kapott idővel – mint amiről szóltunk már az I. pontban – , s az -ók egyszerű névképzővé is vált. Tehát a a szógyök, jelen esetben  a harc jelentésen e toldalék nem változtat.


Végződését tekintve tehát a Bertók, Bartók szó az Erzsók, Istók, Mihók, fiók, pityók, csimbók nevek, szavak csoportjába sorolható.


VII. Függelék


Bartók Béla úr kérésre vágtam bele a bartók szó megfejtésébe. Bartók úr kutatja családi nevének eredetét s eredményéről ezt írta : „Jelenleg három településről tudok, ahol elterjedt ez a név. Ebből kettő Erdélyben van, ezek Perkő és Torja, egy pedig a borsodi Sajómercse nevű kisfalu, ahol az édesapám is született.”  Vagyis csak kis foltok vannak, ahol ez a név elterjedt.


Kik lehettek ők eredetileg?


 



 






[1]  Ógörögben bárisz  (átvett egyiptomi szó) = bárka, nagy ház, palota. Francia barque = bárka, de ez is a burok szóból származik hangátvetéssel : burok > burka = barque.


 


[2]  Tánc tánt alakban áll a tánt-or, tánt-or-og szóban. Ezt jelenti a tánc szó.


 


[3]  Az efféle titkokat kutatván nem szabad a hangok mai kiejtéséből kiindulni. Legyen intő példa, hogy a mai angolok hangkészlete szinte köszönő viszonyban sincs a mai magyarral. (Pl. chimney-sweeper = kémény-seprő : ugyanazok a szavak, de kiejtésük alaposan elvált egymástól.) Tehát a régi idők kiejtését ne úgy szemléljük, hogy egy adott mai hang vált egy másik mai hanggá.


 


[4]  Érdekessége miatt hadd említsem meg itt a hadar > sodor szót is. Tehát aki hadar, az sodró beszédű. Pl. a víz, az ár is lehet sodró, azaz gyors.


 


[5]  Mint itt végig, nagyon-nagyon régi, jóval a latin és ógörög kor előtti idők embereinek gondolkodásába láttunk bele. Továbbá látható ezúttal is, hogy minden szófejtés esetében csakis akkor értünk célban, amikor kiderítettük, hogy mit miért éppen azzal a szóval neveztek meg.


 


[6]  Hogy milyen könnyen adódik a t > c csere, arra jellemző a Berti > Berci módosulás is.


 


[7]  A h hang változékonyságára jellemző, hogy ugyanaz a har a gyöke a harács, összevontan és s-vel ejtvén : sarc és a zsarol (harol > sarol > zsarol) szavaknak.