Alkony, langy ruhába bújik a nap,
bús léptek játszanak a poron.
Egy  szürke láng még az égre kap,
emléked a szél hajába fonom.

Ablak alatt az éj lassan szusszan,
kábultan dereng már a messzi.
Mintha vad táncot járnál hosszan.
Az égnek alját a sötét metszi.

S hallom őt ( már elfeledtem) újra:
sápadt hangon, örökön zengi,
pendül a magány lidérc húrja
s ajkamra holt csókot szór a semmi.

2004-2010