(Ajánlom Kovács Anikónak
                            szeretettel és féltéssel)

Hordok mély-sötét bánatot,
üres kalitka lelkem: zárva van.
Panasz és jajszó - fájó állapot;
szükség lángjával emésztem magam.

Ha egyszer elszédülök,
nincs kéz, mi visszatart...
Nedves szemem matt üvegén
reflex-szé törik a pillanat.

Keskeny kis palló a remény:
nagy sóhaj - vak égen ível át.
Kinyújtott kezemben haldoklik szívem,
- de rá se ránt a világ...

Vetés 03. 16 2010