A gyenge reggel lágyan hasad
s az első madár is ébren.
Lárva hízik a föld alatt,
s könnyű szél jár felhőn, égen.

Télnek temetve minden gondja,
s friss patak habzik, mint a tej,
gyöngyeit a partra hordja,
mezőkön a barnára zöld felel.


Sápadt nap hull le a kőre
s a felszínén a csend megáll.
Dúsan ragyog a földnek bőre,
s fából gurul egy szarvasbogár.