A  szürkületben...
         (Vitam impendere amori) 
                         (részlet)

2.

A halványuló szürkületben
szerelmek szöknek, fogy a nap,
de emléked itt ég láncraverten:
hátráló árnyainktól távolabb…

A kézen lánc, hogy emlékezzen,
s lobogjon azzal, mint a máglya,
de mikor az utolsó éjféli fáklya
ellobban, a láz beteljesül fennen.

A lánc csak vásik, szemről szemre,
csupán emléked kacag rajtunk…
Elillan, s hallod, gúnyol nevetve,
térdre rogyok, s feléled múltunk.



Guillaume Apollinaire -
     Vitam impendere amori
                                   (détail)

2.

Dans le crépuscule fané
Où plusieurs amours se bousculent
Ton souvenir gît enchaîné
Loin de nos ombres qui reculent

Ô mains qu'enchaîne la mémoire
Et brûlantes comme un bûcher
Où le dernier des phénix noire
Perfection vient se jucher

La chaîne s'use maille à maille
Ton souvenir riant de nous
S'enfuir l'entends-tu qui nous raille
Et je retombe à tes genoux