Kínzó gyönyör. Gyönyörű kín. Szomjas az ember, akár ember, akár légy.
Inni, inni! Mi oltja a test égő kínját? A lélek szomját mi oltja ki?
Tócsát talál sokszemével a légy. Két szemével az ember föl - és messze, messze néz. Tócsa cseppjében ezernyi élet. A messzeségbe húzó eszmékbe az Élet. Eszmékben a Végtelen. Tócsa tükrén a Nap.
Inni, inni!
Méltóságra ébreszti a létezőt a szomjazás: nem rész, hanem az Egésszel egy. Grammnyi csöppel a Mindenségből hörpint a légy. Egy lesz vele. Vizet és eszmét iszik az ember, mert az Anyaggal és a szellememmel egy. Áhítat a szomjazó állaton és a szomjazó emberen. Tócsából iszik a légy és a Mindenséggel egyesül. Eszmékből iszik az ember, és Istennel ölelkezik.
Áldott szomjúság, vízre nyitod ajkunk és Végtelenre szellemünk.
Gyönyörű kín. Kínzó gyönyör.
Éltet a szomjúság...

(1986)