Szerelmeslevél - 3. (Vajda János)

Vajda János élete semmiképpen nem nevezhető békés, nyugodt és kiegyensúlyozott életnek. Az 1827-ban született költő, író, publicista az úgynevezett „kiátkozott” költők közé tartozott, a 19. század második felének egyik legnagyobb magyar lírikusa, Petőfi forradalmi eszméinek ápolója, Ady előfutára. Életének főbb állomásai: Vál, Székesfehérvár, és Pest.



Petőfi példájára színésznek áll 1845-ben. A forradalmi írók Pilvax-kávéházbeli köréhez tartozott., részt vett a szabadságharcban, Világos után büntetésből besorozták az osztrák hadseregbe, mint közlegény Olaszországban szolgált az egykori hadnagy. Hazatérése után Kiskunhalason, majd Pesten tisztviselő. Viszonzatlan szerelme Kratochwill Georgina iránt szép szerelmes verseket ihletett. Aristides néven a korabeli újságok kíméletlen hangú kritikusa volt. Szembefordult a Deák-párttal, az Akadémia képviselőivel, a Kisfaludy Társaság tagjaival, emiatt egyre jobban elszigetelődött.
Magánéleti kudarcai csak fokozták személyes tragédiáját, és az aktív, közéleti emberből visszahúzódó, magányos különc lett. 1880-ban feleségül vette a nála 33 évvel fiatalabb Bartos Rózát, de ez a házasság is nagy csalódás volt számára. Szegényen, betegen, meg nem értett költőként halt meg 1897 január 17-én.
Az alant közölt szerelmeslevél megírása idején még hitt a boldogságában…


*


1880.okt.1.


Kedves, édes Rózám! Csodaszépséges arám! Gyönyörűséges, bűbájos jövendőbelim, ennivaló kis feleségem!
Semmi baj, csak azért írok néhány sort, mivel ma és holnap nem látom. De sokat meg azért nem írok, mert irtózatos rossz írásom voltaképp olvashatatlan, s nem akarom szép szemeit annak találgatásával sokáig gyötörni.
Tegnap önmagát múlta felül kedvességben, szeretetreméltóságban.
Szédülök a gondolattól, mily szerencsés, boldog vagyok, s holnaputánig, míg újra látni fogom, tegnapi szeretetreméltósága emlékeiből táplálkozom. Nincs boldogabb óhajtásom, mint örömet okozni, s boldogságomat tetézi az a tapasztalás, hogy az Ön angyali jó gyermeki szíve mily csekélységben is tud gyönyörködni!
Legyen vidám, legyen meggyőződve, hogy sokkal mélyebben, forróbban szeretem, mint ezt kifejezni bírom.
Kérem vigyázzon, valami baj ne érje, mert a földi végzet meg szokta irigyelni azt a nagy, végtelen, mennyei boldogságot, mely reám vár, - és gáncsot vet, ha nem ügyelünk magunkra. Őrködjék egészsége és biztonsága felett.
Csókolom, eszem mindenét… a viszontlátásig!


Október 1-én, d.e.11-kor.


János


*


...itt még akár egy boldog ember is lehetett volna Vajda János. Sajnos nem lett az.