Francis Jammes : Albert Samain-hez (részlet)

Halálod óta nincs változás. Az árnyak,

hol éltél, daloltál, szerettél, - rád várnak,

csak mi maradtunk itt nélküled, szegény árvák.

Fényed fellobog a  néma sötétségben,

fejet hajtunk előtted e szép nyári esten,

aranylik a búza, vigyáz rá az Isten ;

bús ugatás mellett nyílik csendben a borzas szulák.



Albert Samain síremléke


À Samain


Ta mort ne change rien. L’ombre que tu aimais,
où tu vivais, où tu souffrais, où tu chantais,
c'est nous qui la quittons et c'est toi qui la gardes.
Ta lumière naquit de cette obscurité
qui nous pousse à genoux par ces beaux soirs d'Été
où, flairant Dieu qui passe et fait vivre les blés,
sous les liserons noirs aboient les chiens de garde.


A 17 éves Francis Jammes