Elkerülhetők az élet zsákutcái

A késett vonat lassan gurul be az állomásra. Tömeg várja. Barátommal látjuk egymást. Ugyanazon kocsit célozzuk meg. Egy fülkébe kerülünk.
- Jó napot!
- Jó napot! Nagyszerű, hogy találkozunk. Olvasom cikkeidet a Ceglédi Panorámában.
- Köszönöm figyelmedet.
- Vajon akkor is megköszönöd, ha elmondom véleményemet?
- Majd kiderül. Halljalak!


- Szerintem túlzásba vitted, hogy már hat alkalommal az élet értelmét feszegeted, sőt keresésére ösztönzöl. A legtöbb emberben fel sem merül a kérdés.
- Éppen ezért a szélsőséges közömbösséggel szemben szélsőséges hangsúlyozással szeretném a figyelmet felhívni a témára.
- Elméletileg igazad lehet, de ténylegesen mi haszna ebből akár az egyénnek, akár a társadalomnak?
- Lehet belőle haszna. Az értelmetlen élet céltalan élet. A céltalanság, hogy többet ne mondjak, három zsákutcába vezet.
- Emberi élet zsákutcába?
- Igen. Vajon a depresszió nem zsákutca? Az elkeseredés szinte már népbetegség. Szárnyszegett az ember. A “nem-érdemes-élni” ólomként nehezedik a kedélyre. Fogynak az életenergiák. Mi adhat életkedvet? Cél! A kis célok a depresszió árkaiból segítenek ki, a nagy célok szakadékából is kihúznak. Akinek célja van, nem emel kezet önmagára. – Évekkel ezelőtt bejött irodámban az egyik munkás. “Pista bácsi, búcsúzok. Rákom van. Vár a kötél…” Döbbenten hallgattam. A csöndet újra megtörte. ” Minek éljek? A kínok tépjenek szét?” Hallgattam. Aztán eszembe jutottak unokái, akikért rajong. ” És az unokák? Nekik még kell a nagyapa erős keze, meg humora.” Most ő hallgatott. Zavarba jött. “Gondolja?” “Gondolom!” Ismét csönd. Majd hirtelen kezét nyújtja. “Megyek.” Könnyeivel küszködve el sem köszönt. Néhány hónap múlva ismét bejött. “Ne ijedjen meg. A kötél üresen lóg. Döntöttem. Unokáimért maradok. Majd lesz valahogy!” Hosszú éveken át örült még egymásnak a nagyapa és unokái. – A derék embert zsákutcából hozta vissza, hogy célt talált életének!
- Három zsákutcát említettél.
- Mondom a másodikat. Panaszkodunk az egyre elhatalmaskodó agresszió miatt. Agresszió az iskolákban, az utakon, az emberi érintkezés majd minden területén.. Az erő, mely bennünk szunnyad, ha nem talál értelmes célt, kitör, rombol. Haragba, gyűlöletbe tombolja ki magát. A nemes cél megóv az agresszió zsákutcájától. A jó cél energiáinkat építő erővé szelídíti.
- Meglep, amit mondasz. Mindennel nem értek egyet.
- Engedd, hogy megemlítsem a harmadik zsákutcát: drog, kábítószer. És ez lehet akár marihuána, heroin, alkohol. A céltalan ember üres. Mámorral töltögeti a benne növekvő űrt. Pillanatnyilag sikerülhet. Aztán jön a keményebb kín: semminek sincs értelme. Az mese, hogy Münchausen báró hajánál fogva magát húzta ki a mocsárból. Az való, hogy az ember, ha célt talál, célokat tűz maga elé, elkerüli a káros szenvedélyek ingoványos útját, és ha belesodródott talál kiutat a zsákutcából. Ha értelmet talál életünk, a kábítószernek nincs hatalma felettünk!
- Elgondolkodtatsz. Tudom, nem akarsz meggyőzni. Bizonytalanná tettél. Így nem is azt tanácsolom, amit akartam: hagyd abba ezt a témát, inkább, folytasd.
- Köszönöm.
- Néhány perc és megérkezünk. Még van egy gondolatnyi időnk.
- Beszélgetésünk elején mondottam, az emberek javarészt közömbösek az élet nagy kérdése előtt. Mégis tele vagyok reménnyel. Az ember képtelen közömbös lenni az Igazság, a Jóság, a Szépség felé. Minden igazság megismerése, minden jótett öröme, minden szép érintése embervoltunk értelmére utal. Aztán vágyunk valami tisztaság után, amely a negyedik ősérték felé, a Szentség felé vonz… Ezek Végtelenbe nyíló utak…Írásaim csupán útjelzők.
- Gyorsan hagyd abba. Leszállunk. Utunk véget ért, témánk nyitott maradt.



(Megjelent a Ceglédi Panoráma 2010. február 12-i számában.)