Alfred de Musset : Szomorúság

 


 
 

Kedvem, életem elveszett,
el összes barátom s a derű;
de még önteltségem nagyszerű

 hite is, mi osztott tehetséget. 


 

 Az Igazság tiszta szívű

 ölelését hittem, hogy szeret,

 s nekem örök barátom lehet,

de megcsalt: álnok, s keserű. 




Pedig mindörökké élhet,

s mindaz, ki útjába téved

nem lehet többé kishitű. 




Isten szól és válasz mindig akad.

De nekem már csak annyi marad

hogy sírjak érte, mint bús hegedű. 


*

                                

Tristesse 



J'ai perdu ma force et ma vie,
Et mes amis et ma gaieté;
J'ai perdu jusqu'à la fierté
Qui faisait croire à mon génie.

Quand j'ai connu la Vérité,
J'ai cru que c'était une amie ;
Quand je l'ai comprise et sentie,
J'en étais déjà dégoûté.

Et pourtant elle est éternelle,
Et ceux qui se sont passés d'elle
Ici-bas ont tout ignoré.

Dieu parle, il faut qu'on lui réponde.
Le seul bien qui me reste au monde
Est d'avoir quelquefois pleuré
.