Rubén Darío - Őszi versek
Hozzád szálló gondolatom mindig fűszeres;
egy jel, s pillantásod hirtelen édessé mélyül.
Lábad alatt a hab fényesen fehér, különleges,
s a világ öröme rajzolódik arcodra reményül.
A rövidke szerelem furcsán ver béklyóba,
s ugyanezt kínálja nekünk az öröm és a bánat.
Egy órája még nevedet firkálgattam a hóba;
s egy percre rá a homokba véstem strigulákat.
A sétányra már néhol aranyló levelek hullnak,
kedves párok kószálnak, pedig már éj horgad.
Sárgája homálylik őszi boromnak, poharamnak,
melybe tavaszi rózsáidnak szirmát beleszórtad.
Rubén Darío -
Versos de otoño
Cuando mi pensamiento va hacia ti, se perfuma;
tu mirar es tan dulce, que se torna profundo.
Bajo tus pies desnudos aún hay blancor de espuma,
Y en tus labios compendias la alegría del mundo.
El amor pasajero tiene el encanto breve,
y ofrece en igual término para el gozo y la pena.
Hace una hora que un nombre grabé sobre la nieve;
hace un minuto dije mi amor sobre la arena.
Las hojas amarillas caen en la alameda,
en donde vagan tantas parejas amorosas.
Y en la copa de Otoño un vago vino queda
en que han de deshojarse, Primavera, tus rosas.
