Tristan Corbiere : Rondó
Sötét van, gyermek, te kis szikra-tolvaj!
Nincsen már éjjel, és fény sincs többé;
te csak aludj…és várj azokra csókkal
kik azt mondják: soha! És azt: örökké!
Hallod léptüket? Tán halkan követnéd?
Jaj, e könnyed bokák! Akár a sóhaj…
Sötét van gyermek, te kis szikra-tolvaj!
Hallod a hangot? Süketség nő föléd.
Aludj: árva léted megmérik súllyal;
nem jönnek társak, dohognak mögéd,
követ dobnak lányokra, nagy a zsivaj…
Sötét van gyermek, te kis szikra-tolvaj!
Rondel
Il fait noir, enfant, voleur d'étincelles!
Il n'est plus de nuits, il n'est plus de jours;
Dors... en attendant venir toutes celles
Qui disaient:Jamais! Qui disaient:Toujours!
Entends-tu leurs pas?... Ils ne sont pas lourds:
Oh! les pieds légers! - l'Amour a des ailes...
Il fait noir, enfant, voleur d'étincelles!
Entends-tu leurs voix?... Les caveaux sont sourds.
Dors: il pèse peu, ton faix d'immortelles;
Ils ne viendront pas, tes amis les ours,
Jeter leur pavé sur tes demoiselles...
Il fait noir, enfant, voleur d'étincelles!