Őszvajákoló






Kétrét görnyedt sötét égbolt,
öreg arcán napfény rég volt,
holdat pöccint, lehűt és
köhintése ködhintés.

Fagyalt csipked deres éjjel
siklik-csúszik csípős széllel
sárga fákat megollóz,
fejfák között áttallóz.

Csúszó-mászó fagyos kígyó,
házat, utcát megbénító,
hulló teste színezüst,
hűlő estre kéményfüst!

Eltekereg sötét hideg,
füsttel száll el, s az érti meg,
aki dalra penderül:
kályha mellett gyermek ül.