Tavaszt szórnék szét máris, ha tudnék,

elűzve a téli, rossz napokat - mindet,

elég volt a sötétből, tűnjön az árnyék:

zümmögő napsütést akarok - tüzet!

Látni akarom a friss rügyet, ha fakad,

hogy új ruhát kap a gesztenyefa ága;

te pedig bátran szívemre bízod magad,

hogy elvezesselek egy szebb világba.

Sok zöld levél halkan, zizzenve lebben,

nincs hang, mi súgna ennél édesebben:

fénylő s kegyelmes béke ébred bennem,

semmi sem fontos már, csakis mi ketten.

A parkban tán' enyhe szellő sem rezdül,

…s látlak, ahogy jössz az úton keresztül.