Mint a lovak…
vágtatni szilaj rohanást,
saját törvényem szerint élni,
nem a mások által diktált
és teremtett isteneket félni!
Ki a pusztára! Hol ősi jel a törvény,
kardot terem a föld,
s madarat álmodik a gyepű szittya népe,
- magamat is beleértve -,
mert én is álmodom.
…vad, mokány lovak sörénye
lobog a hajammal, s ott alszom,
ahol a hajnal nem a nap nyűgére szólít,
s ahol az életfa rám bólint.
Vagyok vándor a világok között,
térek tiszta vízhez,
fűhöz és földhöz,
hol fehér lovam meghozza áldozatát,
ha az ősök szólítnak, odaát,
dobban a dob, dobban a pata,
felnyög a föld - korcs utód fokozza bánatát -,
ott szeretnék szabad lenni,
s vágtatni a végtelenbe,
mint a lovak!
Álmodva új hazát.
