Anno Domini








A tűz a fákon, és az éjszakákon,

a víz a földön és az égen át,

a hang a csenden (egy vitorlavászon),

a könny a szemben tudja meg magát.
 

A szél az úton, és a múlton ébred,

a nő ma még a férfi oldalán,

(magokba bújik el a gyáva élet)

s hajolnak élők minden holt után.
 

A lélek álmon, alvó éjszakákon,

a sóhaj tenger szagú mélyen át,

a csend a szívbe szúrva gólyalábon.

(A fény a porba űzte önmagát.)





(saját fotó)