Magamhoz
a Duna, a Tisza, a Kárpátok.
Itt megfoganni nem Isten tévedése,
keze csak itt munkálhat készre.
Minden napod a ház falára vésed,
várod teljen már büntetésed.
Tested,szíved, minden lázad,
de mondd miért bántod a hazádat?
Fél ember leszel, vagy annyi se,
ha a magány máshol dönt a földre le.
Égjen hát benned a vér és a dac,
krédóként örökkön: Itt (meg)maradsz.
