Kiket szán az Isten, csendben halnak,
arcuk szelíd part még az ég alatt,
melyen szemhéjaknak vitorlái
fájón egyet-egyet ránganak.

Sötét a tó, a völgy, a vidék,
az éji ég kopár látvány s eretnek,
alig érzed, hogyan leng a fény is,
mikor azok halnak, kik szeretnek.