Via lata gradior
azt akarom, hogy örökké tartson,
égni akarok a sorvasztó napon
s a pillanathoz lassan hozzáöregedni,
amint az Isten két karral ment ki
az évek szögvas-katedrálisából
(monstranciája úgy lennék benne, bárhol...)
de én a semmi szolgálója lettem,
s az örök advent utolsó vigiliáján
testem a pornak adom, lelkemmel Isten balján
hullik a viasszagú csendben
cseppenként,
mi bennem még ember
