Anikó a magyar irodalomban

Ez a régi székely-magyar név, az Enikő ikertestvére, Isten kegyelmét, bájt és kellemet jelent.
S bár az elmúlt évszázad második felének kedvelt lányneve volt, ma már egyre kevesebb lányka viseli ezt a szép és áldott nevet.
A benne lévő kicsinyítő képző inkább viselőjének gyermekségét hangsúlyozza, így irodalmunkban is inkább gyermeklányok kapták az Anikó nevet, akik mindig megtört, kiszolgáltatott, ugyanakkor szép és igaz teremtések lehettek.
Mindenekelőtt Kazinczy Ferencnek Jean-François Marmontel Szívképző regék című művéből fordított Szép Anikója az egyik legkedvesebb regéje irodalmunknak.
Anikó tizenötesztendős lány, aki olyan szép volt, hogy a férfiak és nők megszégyenültek előtte.
Ez a mű egy 1814. évben megjelent gyűjteményes kiadásban olvasható, és irodalmi erényei közé tartozik, hogy Kazinczy ebben a műben szakított azzal a tudálékos és idegenkedő nyelvezettel, mely szinte rátelepedett egész klasszikai irodalmunkra.

Ez a történet egy megrontási kísérletről szól, melyben a megtévesztett gyermek, egy megtévesztett apa szomorú és tanulságos története olvasható.

Petőfi Sándor Anikója másfajta jelenség, talán egyedüli cáfolata a név által sugallt jelenségnek.
Petőfi 1845-ben írta első novelláját, A szökevények-et, melyben egyik kedves motívumát, a leányszöktetést itt is a történet alapjává teszi, ahogy később majd az életében is meghatározó momentum legyen.
Egy fiatalember megszökteti nagybátyjának szépséges feleségét, de pórul jár, mert a fiatalasszony elviselhetetlen teremtés, s mikor a két férfi összetalálkozik, az idősebb férfi a csábító panaszainak ellenére már nem sajnálja a ifjabb sorstársát, hiszen az öregebb sokkal többet szenvedett Anikótól, mint ez a zsenge életű kalandor.
Petőfi művének is elsősorban stilisztikai értéke kiemelkedő, hiszen ebben a műben már fellelhető az a szabad és közvetlen Petőfi-stíl, mely később a költő egész életművét a világirodalom élvonalába emelte.
Petőfi Anikója azonban különbözik irodalmunk Anikóitól, mert igazi csalárd és kiállhatatlan nőszemély, aki két férfi életét is megkeseríti.

A következő óriás, Arany János, aki Toldi György árván maradt lányáról fest igéző és idilli képet a Toldi szerelmében.
Alakja sokat szerepel a műben, de Arany idealizált Piroskája mellett – mely Pintér Jenő szerint a legfenségesebb női alakja irodalmunk történetének – elhalványul annak ellenére, hogy  a szalontai óriás a legszebb költői erények méltóságával festi meg törékenységében is határozott lényét.

Mára már irodalomtörténeti kuriózummá vált az a Csiszér Kálmán földbirtokoshoz férjhez menő foktői gyermekköltőnek, Ugróczy Idának népszerű könyve, az 1889-ben megjelent Anikó, a kis nő-Robinson. Abban az időben, a népszerűvé vált magyar robinsonok korában Csiszér Ugróczy Ida műve Böngérfi János Kádár Palijának ellendarabja volt. Bár Böngérfi Kis-magyar Robinsonja kilenc évvel később jelent meg, mint Anikó női robinzoniádja, mégis megtartotta népszerűségét Kádár Pali szenvedélyes felületességével szemben.
Ezek az apró ponyvák az alacsonyabb néprétegek és a középosztály kedvelt könyvei lehettek, Ugrócy Ida Anikója pedig az ifjúság számára írt amazoneposz, mely telve van gyermekies bájjal és tanítói célzattal.

Végül  a magyar irodalom vitathatatlanul legszebb Anikója Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet című regényében ragyog fel.
Törékeny és kedves szépség, aki a regény indulásakor feltűnik, hogy e mű főhősének annyi idealizmust adjon, amennyi az embert félistenné magasztosítja.
De a kedves teremtés hamar eltűnik a könyvből, hogy sóvárgó fájdalomként feketüljön az utolsó száz oldalra.
Egyszerre rajongó lány, majd szerelmes nő, asszony, anya és feleség, mindig hű és kitartó. Alakjára tragikus szomorúság vetül, mely e regény és egész irodalmunk legszomorúbb epizódja.