Csendesen nyugovóra...
az erdő suttogását sem hallani:
csendben üli zöld liturgiáját,
arany süvegként ragyognak halmai.
Lassan üzen a világ túl fele,
és felharsan a távoli kaszárnya.
Termei fénnyel csordulnak tele,
virágait az alkony lekaszálja.
Kerítésen ásítozó inda,
kolduló este botorkál bágyatag
és felkúszik búcsúszavainkra.
Megvetjük naptól illatos ágyadat.
