Mintha…

                    ("majdnem"-parafrázis Devecseri Gábor versére)

Színezüst, ha lenne szikra,
diófa, árnyat dobna a lagzikra,
meggyfalevél, felhőkig repülve,
szenvedély, ha sosem hűlne,
finom csend, mi átsegít az éjen,
jókedv, mire vágyom régen,
nyári kenyér, szépen szeletelve,
óbor, napfényben fürösztve,
holdfény, ha titkunkat kileste,
ajándék, szent karácsony-este,
két kezed, benne egy mozdulat,
bölcsesség, mitől eszmél a tudat,
patak, sok apró kaviccsal benne,
mosoly, ha arcodon pihenne,
régi út, mely a házunkba vezet,
forróság, és kanyargó kövezet,
szavak, kettőnk édes anyanyelve,
kőkorsó, tiszta vízzel telve,
mondat, ha suttogod lágyan,
hűs szoba, mikor itt vagy nálam,
tavaszi éj, halkan pattanó faág,
ölelés, mikor édes a némaság:
nekem ilyen a szemed.

Debrecen, 1987. október 7. - 2011. május 29.

*

Devecseri Gábor – Füge, ha csobogni tudna


Füge, ha csobogni tudna,
forrás, hogyha megérhetne,
öröm, hogyha sikongatna,
fájdalom, ha nevethetne,
ezüst, ha válna gyümölccsé,
ért szilva, ha olvadt fémmé,
szél, ha fésüli a nádat,
te, ha pusztán elképzellek,
én, ha vágyom teutánad,
szívem, ha születik benned,
értelem, ha túlmutatva
önmagán - tébolyba csapna,
féktelenség, ha szelíddé,
teljesülne végtelenné,
folyó, ha árad a holdba,
hold, ha lányhangon dalolna,
éj, ha fekete vizével
áraszt el s csillagi fénnyel
testeddé vált völgyet-halmot,
nyárfa, mely felhőkig ér fel,
tenger, mely fülembe fér el,
fecske, bordám közt ki fészkel:
ez a hangod.