Szívünk könyv - Szeretet





SZÍVÜNK KÖNYV

Szívünk könyv. Ritka vagy sűrű sorokban történeteket őriz. A legszebb sorokat a szeretet írja. Olvassuk szívünk könyvét? Úgy gondoltam, az enyémből oldalakat másolok ki.. Hadd olvassa más is. Megosztom kincseimet. Vajon “szegényebb” lesz egy szál gyertya, ha egyetlen lángjáról százat és százat lobbantanak fel? A szellem kincseit az ajándékozás megsokszorozza. ” Jobb adni, mint kapni.” Abba pedig bízom, hogy írásaim másokat is késztetnek belső világukba tekinteni és olvassák szívük (majd elfelejtett vagy nagyon őrözött) szeretet történeteit.

SZERETET

Írom, mondom, élem. Mi a szeretet? Kérdem. Válaszom nincsen. Kinek van? Ki fejtette már meg a szeretet lényegét? Valóság, amely a fogalmak pókhálójába nem fogható, szavak rácsai lehetetlenné teszik megfogalmazását, sőt a tettek sem képesek titkát feltárni.

Szeretet. Van . Létezik. Élet. Oly egyszerű és oly igaz, mint egy gyermek mosolya, mint az emberi szív meleg dobbanása, mint baráti kézfogás, a szerető kedves tekintete, egy ölelés, és oly igaz, mint az önként vállalt áldozat vére.

Szeretet. Titok. Nem kisebb, mint az élet. Honnan az élet és hová tart? Minek és miért az élet? Honnan a szeretet bennem, benned, mindnyájunkban? Miért és minek? Miért éppen őt szeretem, miért őket szeretem a közel 7 milliárd ember körül így és másként a többit? Hová lángol bennünk a szeretet?

Szeretet. Titok, mint az Isten. Nem kisebb. Nem lehet nagyobb. ” Szeretet az Isten ” – tanítja János apostol. Van-e nagyobb valóságtitok, mint az Isten? Ne csodálkozzunk tehát a szeretet titokzatosságán, amely oly misztérium, mint maga az Isten, aki a Szeretet.

Akiben él a szeretet, abban jelen van az Isten.
Aki szeret, abban az Isten szeret.
Akiket szeretnek, azokat az Isten szereti.

Szeretet – mit lehet róla írni, mondani? Lapozzunk szívünkbe és olvassuk a szeretet sorait. Adjuk át magunkat a szeretetnek és Isten átölel minket…

A KEZDET

Létem és életem előtt már ismert, magáénak akart, vagyis szeretett az Isten.


Anyám és Apám szerelmes álmodozásaikban elképzeltek egy gyermeket. Maguknak. Szerető ölelésük gyümölcseként szerelemben fogantam.. Íme, a Teremtetlen Szeretetet követte a teremtményi szeretet a nő anyai odaadásával és a férfi apai erejével. Öntudatlan ösztönnel fogadhattam az isteni és emberi forrásból engem éltető szeretetet. Anyám életében éltem kilenc hónapon át. Amikor megszülettem, érezhettem apám figyelme mellett a testvéri szeretet simogatását.

(Miért nem gondoltam eddig erre sohasem? Csupán élveztem és természetesnek vettem, amit kaptam, mint a levegőt, amely mindig éltetett, a napfényt, amely melengetett, a vizet, amely szomjam oltotta. Még öntudatlan voltam az “első találkozáskor” a szeretettel. S azóta volt-e pillanat, volt-e nap, hogy a Teremtetlen Szeretet és a teremtményi e szívekből nem ölelt? Addig, amíg lehetett… amikor már öntudattal rendelkeztem visszaöleltem? Visszaölelek, amíg lehet….)

AZUTÁN,
még öntudatra ébredésem előtt Anyám melléből tej, szívéből jóság csordult szívembe. Apám védőn hajolt fölém. Bátyám féltudatos sejtéssel örült testvérének. Majd rámcsordult a keresztvíz és parány testem a Szentháromság temploma lett. – Ki az, aki keresztény s nem így történt vele? Akit pedig nem érintett a keresztvíz, őt is ölelte az anyai, az apai, a testvéri szeretet. Őrá is Isten teremtő arcával nézett, léte pillanatától kezdve “leste” és “lesi”, miként adja neki megváltó ajándékát. Lelke érinti őt is, szabadságát tisztelve isteni tapintattal.

Öntudatra ébredésünk előtt már szeretettel találkozunk. Élnénk-e, ha nem így volna?

Gyönyörű és félelmetes gondolat, tény: Isten előbb szeretett, mint én szerethettem volna. Még nem volt szemem, hogy lássam. Nem volt fülem arra, hogy halljam. Szívem még nem érett meg, hogy viszontszeressen. Amit Jeremiásnak mondott a Bibliában, mondja nekem, neked, minden embernek: ” Mielőtt megalkottalak volna anyád méhében, már ismertelek, mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek” – magaménak választottalak. Jeremiást nagy feladatra rendelte. Mindnyájunkat feladatra rendel.

Kérem, aki olvassa írásom, gondoljon Istennek erre a megelőző szeretetére: őt mire rendelte?! Ha élete elején van, kutassa, keresse, mire született, mire választotta a Teremtő. Ha élete delén vagy már utána van, felismerte saját rendeltetését? Nincs jelentéktelen emberi élet!

Szeretetből szeretetért szeretetben született az élet, hogy szeretetben szeretetből a szeretetért éljen.

Nincs ember, akinek szíve-könyvébe ne lenne ez a sor beleírva….

Mácz István
(Megjelent a Ceglédi panoráma 2011. augusztus 24-i számában)