Paul Verlaine: Holdfény

Lelked varázsos táj, benne derű
és dal, s maszkok alatt vidám sokak.
De keblükön egy bús ütemű
szív dobog most bolond ábrándokat.


Daluk csodás igézet, de szívük más,
Mert a vágyra kéjt ígér, s a vágy sose’ hűl.
Tudják, hogy e nóta is csak öncsalás,
s a holdfény az énekükkel elvegyül.


Zuhogva hull a holdfény, s még bágyadt
madár bóbiskol most búsan, árván,
A vízsugarak tánca mostan lágyabb,
és permetüktől szikrázik a márvány.





Clair de lune

Votre âme est un paysage choisi
Que vont charmant masques et bergamasques
Jouant du luth et dansant et quasi
Tristes sous leurs déguisements fantasques.

Tout en chantant sur le mode mineur
L’amour vainqueur et la vie opportune,
Ils n’ont pas l’air de croire à leur bonheur
Et leur chanson se mêle au clair de lune,

Au calme clair de lune triste et beau,
Qui fait rêver les oiseaux dans les arbres
Et sangloter d’extase les jets d’eau,
Les grands jets d’eau sveltes parmi les marbres.