Paul Verlaine: Szívem mélye sírdogál…

L-nak


Szívem mélye sírdogál,
búm e szívbe mit akar?
Minden utca vízben áll,
dobog, zúg a zivatar.


Lágyan dobol, oh, e dal,
utcakövön, háztetőn,
fájó szívtől mit akar,
mikor balga bút hadar.


Bánatra ma nincs oka,
míg buta kéjre bágyad,
bánatoknak bús soka
mégse' sebez, nincs oka.


Hogy mi is most a vágyam,
mitől is fáj, nem tudom.
De visszazeng még lágyan,
annyi fájó vágyam.






Il pleure dans mon coeur


Il pleure dans mon coeur
Comme il pleut sur la ville ;
Quelle est cette langueur
Qui pénètre mon coeur ?


Ô bruit doux de la pluie
Par terre et sur les toits !
Pour un coeur qui s'ennuie,
Ô le chant de la pluie !


Il pleure sans raison
Dans ce coeur qui s'écoeure.
Quoi ! nulle trahison ?...
Ce deuil est sans raison.


C'est bien la pire peine
De ne savoir pourquoi
Sans amour et sans haine
Mon coeur a tant de peine !