Anna de Noailles - A szerelem versei - 76. (LXXVI)
LXXVI
Elhagyottan vajon hányszor kell még
erőtlennek és bátortalannak lennem?
De szívemben nem múlik sem a hűség,
sem a vágy, hogy szép lelked átöleljem.
Mély, erős szerelmemet te könnyelműen
csak gyönge galambként tartod számon;
pedig én azt akarom, hogy majd fejfámon
csak ennyit olvassatok: „ő tartott ki hűen…”
Anna de Noailles - Poéme de l’amour
LXXVI
Combien de fois aurais-je dû
Me sentir lasse et sans courage!
Mais mon cœur n'a jamais perdu
Son désir pour ton beau visage.
Dans mon puissant amour tu n'as
Vu que ma douceur de colombe;
Pourtant je veux que sur ma tombe
L'on inscrive: Elle s'obstina...