Irodalmi miniatűrök 24.


Az elnök, diplomata és író, aki katolikusként megírta a legnagyobb protestáns regényt


Rákosi Viktor egy régi dicsőséges korszak ma már alig méltányolt alakja.
Nevét és nagyságát ma már csak az antikváriumokban sorakozó húsz kötete őrzi a halk, de mégis embertelen közönytől övezve. Pedig annak idején ő volt az ország legkellemesebb embere, s nem túlzunk, ha azt állítjuk, a legszellemesebb írója. Tárcáit egy egész ország várta fojtott izgalommal, s mikor azok megjelentek, egy ország nevetett fel a magyar lótuszevő korszak nagy magyar prérijén. S míg nemzete mulatott, addig Rákosi már akkor érzékelte, hogy fajtája romlik és pusztul.
Pedig német származású volt, Nyugat-Magyarországról kerül át a keleti végekre, az erdélyi tündérkertbe. A pesti kegyesrendieknél végez, majd első regényei sikert aratnak. Nevét és hírét erősíti a másik Rákosi, a nála sokkal idősebb testvérbáty, de az ifjú önmaga is megállja a helyét.
Népszerűsége elsősorban polgári fegyelménél fogva a fegyelmezett polgári közönséget érintette meg, illetve azokat, akik polgárnak hitték magukat. Ez az önhittség adja humorának alapját, a majdnempolgár és a kispolgár lesz a nevetség tárgya minden groteszkjében. Mégsem bántott meg senkit, humora ugyan nem volt elegáns, de finom rögtönzései még azokat is megnevettették, akikről szóltak.
Ma különleges szépségű ifjúsági elbeszélés-gyűjteménye, a Korhadt fakeresztek őrzi az emlékét. Ez az ifjúságnak írt evangéliumi tisztaságú könyve a negyvennyolcas magyar gyermekeknek és ifjaknak állít emléket sok szentimentalizmussal, férfias komolysággal, fájó kegyelettel.
Legnagyobb regénye az Elnémult harangok. Hőse egy református lelkész, megsebzett szívvel tér haza Erdélybe, hogy az oláh honfoglalástól megmentse pusztuló fajtáját. Lelkét öngyilkos szerelmének tragédiája sötétíti el. Mikor hazatér, küzdelme a magyarságért tragikus magányba és tragikus szerelembe fojtja tiszta és hazafiúi lelkét.
Rákosi többízben is magyar parlamenti képviselő, a velencei irodalmi kongresszuson ő képviseli Magyarországot. 1902-ben megválasztják a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökének is, ugyanakkor bátyjával szemben a nemesi rangra emelési kérelmét a király elutasítja a miniszterelnöki közbenjárás ellenére is.
Emberi lényében és írásművészetében sok integráló elem van; lelkének asszimilációs hajlama, szívének nemes és igaz hangja, elkötelezett magyarsága, magyarosan szép és gazdag kedélye, vallásos emelkedettsége. Olyan közszeretetnek örvendett, hogy protestáns választói kerületben katolikusként is nyerni tudott. Ugyanakkor volt benne elegendő szociális érzékenység, hogy a köznép is szeresse, s mikor megjelent húszkötetes életműkiadása, több mint tízezer fogyott el belőle.
A legszellemesebb és legkacagtatóbb tréfáit komor arccal mondta el úgy, hogy közelében mindenki hangosan nevetett. És mikor rettenetes betegsége miatt betegszobájának lett a foglya, szelíd és jóságos társának, asszonyának mondta tollba még akkor is mulatságos történeteit. Talán emiatt a mozarti harmonikussága miatt érezzük személyét és ragyogó írásművészetét még mindig élőnek a jelenkor lélektelenségében.


 


A másik Rákosi


Tizennyolc évvel volt idősebb öccsénél, Viktornál. Kiegyensúlyozottabbnak tűnt, pedig neki kellett többet küszködnie, hogy pályája kiteljesedjék. Mögötte csak német plebejusszülők álltak, s a németes szorgalom és akaraterő. Zsenge gimnazistaként német nyelven tanult, s az első irodalmi hatását is egy ócska német fércmunkából szerzi. Fordít, majd magyar nyelven kezd írni.
A magyarságáért meg kellett harcolnia, s nemcsak saját bensőjével, hanem a gimnázium német szellemiségével is. S a német ifjú magyarrá vált külsőségeiben, szándékában és leginkább szívében. A „… teljes németség sötétsége…” ellen harcolt már tizenötévesen, s mikor megférfiasodott akarattal írni kezdett, egészen magyarrá vált írói attitűdjében.
Novellákkal kezdett, s emiatt el is csapták gazdasági gyakornokságából. Gazdatisztnek készült, de olvasásai és írogatásai közben rajtakapták, s elbocsájtották. Egy barátjánál száll meg Pesten, saját erejéből tanult. Szegény, majdnem nincstelen. Így fejezi be a gimnáziumi tanulmányait. Aztán beiratkozik az egyetemre. A jog az egyetlen irány, mely megtarthatja a nincstelen és az idegen lelket. Első sikere hangos siker, de ekkor már a színpad vonzza. Különösen Shakespeare és a német romantikus színház. Az Aesopus című színpadi művével egy csapásra híres és hírhedt, s innentől kezdve lesz állása és jövedelme. Irodalmi nagyságok állnak mögötte, és Rákosi egyre megittasultabban írja színdarabjait, ezeket a hatásos és erőteljes drámákat, színes és túlzsúfolt mesejátékait, nagy apparátusú szerelmi és társadalmi komédiáit.
Vannak olyan művei, melyek a legmagasabb írói nagyságnak mutatják, de súlyos kudarcokat is meg kell élnie. Különösen akkor, mikor Shakespeare-t kritikátlanul másolja, s még inkább, mikor jelenetezései már követhetetlenül szerteágazók.
A politika őt is felkapja és elragadja, s ahogy testvéröccse, ő is harcos, de nem hangos ellenzéki, bár középen áll, van benne némi eszményesített szabadelvűség.
Ugyanakkor elkötelezett hazafi, és mindig az, mikor a hangoskodó nacionalisták óljaikba gyávulnak. Van benne filoszemita hajlam, de ez nem megy a magyarság iránti elkötelezettségének rovására. Talán ez az Adyval való konfliktusának ez az igazi titka. Súlyos harc az övék. Különösen úgy, hogy Ady mögé felsorakozik az egész nemzetidegen liberális csőcselék a médiamágnásokkal, hatalmi elitjével, annak kétségbeesésük álpoézisát okádó rohamosztagaival, miközben mögüle kihátrálnak a természetes szövetségesei. Adyt annak tartja, aki zseniális képességeinek dacára elárulta a magyarságot egy másfajta ethosz nevében. De harcban áll az egyre szekularizálódó ellenzéki erőkkel is. Tökéletes példája annak, hogy egy nagy író a legnagyobb politikai tévelygő lehet, akár nagy ellenfele, Ady Endre is. A kommunisták börtönbe hurcolják, a konzervatív Rákosit a liberális körök megtapsolják, a konzervatívok megköpdösik. Ugyanankkor Mussolini fogadja Romában, s a magyar revíziós politika élharcosa.
Halála nemzeti gyász, temetése tragikus pompa. Egy évvel halála után szobrot állítanak neki. Két évtized után művei eltűnnek a könyvespolcokról a testvéröccse műveivel együtt. Sikerei feledésbe mentek, óriási elismertsége csak irodalomtörténeti adalék, műveinek hosszú listája lexikoni lábjegyzet lett, szobrát lebontották, nevét tiltólistára tették. Ma mégis úgy látjuk alakját a többi német asszimilánséval, Rákosi Viktor, Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, Sajó Sándor vagy Márai Sándor alakjával, hogy a magyarság igenlése minden más identitás megtagadásával jön létre.